Biztos vagyok benne, hogy hozzánk hasonlóan az állatok is képesek barátságokat kötni - csak őket egészen más vezérli, ami bár bennünk is megvan, de sokkalta gyengébb a jelenléte. Ez a tulajdonság az ösztön, amely a viselkedés genetikailag programozott, a tanulás által kevéssé mó­do­sítható eleme illetve indítéka.

Az állatok nagyon hűségesek, önzetlenek, kitartóak, ezáltal a végsőkig tudnak szeretni, és minden perc, amit velünk töltenek, örömet okoz nekünk... ezért is olyan csodálatosak. Számukra egészen mást jelent a barátság, mint nekünk: nem szimpátia alapján cselekszenek, vagy viszonyulnak egymáshoz és hozzánk.

Egy olyan rendkívüli érzékkel áldotta meg őket az élet, amelynek segítségével értelmesen tudnak kommunikálni egymással.

Nem kell attól tartanunk, hogy átvernek vagy megcsalnak minket, nem kérnek tőlünk ők az ég világon semmit, csak a szeretetünket.  Aki ezt észreveszi, és értékelni is tudja, az nagyon szoros köteléket tud majd kialakítani egy ilyen kis élőlénnyel.

Kép forrása: sxc.hu

Mutu malacom volt az első olyan létező dolog az életemben, akivel ilyen volt a viszonyom. Amikor úgy hozta az élet, sokat segítettünk egymásnak, sőt úgy érzem, hogy ő sokkal többet tett, mert mindig ott volt nekem. Mikor meghalt, összeomlottam, sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy elment, a mai napig nem tudtam őt igazán elengedni.

Mikor Örvös hozzám került, Mutu egyből befogadta, és egyszer sem bántotta, Örvös pedig végig az anyjának tekintette őt. Közöttük is egy olyan baráti szál alakult ki, mint köztem és Mutu közt, ehhez persze el kellett telni egy kis időnek.

Zsömi malac jó pár évvel később érkezett közéjük, akit szintén elfogadtak - ekkor még nem tudtam, hogy két malac babát hord a szíve alatt. Mikor megszülettek a picik, nyugodtságban és békességben kezdhettek felcseperedni, mert olyan nagy volt az összetartás a csapatban. Nem sokkal később a két öreg malackám meghalt, és Zsömi vette át a vezér szerepét, időközben pedig a babák szépen felnőttek.

Most új malacka került hozzám, aki egy hete van itt, és nagyban tart az összeszoktatás. A sajnálatos baleset tegnap történt - ezt meg is írtam, de mára már egészen más volt a helyzet. Pamacsot kiengedtem a szomszéd szoba ágyára, ahol eltöltöttem vele egy-két órát, utána kitettem mellé Gombit. Így, hogy nem volt jelen Zsömi - és semleges terepen voltak - nagyon hamar összebarátkoztak. Annyira, hogy aztán együtt is etettem őket, majd a délutáni pihit is egymás mellett töltötték.