Mindig jó érzés visszaemlékezni arra az időszakra, amikor itt nálunk, megszülettek Zsömi malacom gyerekei, Gombi és Mézi. Sosem felejtem el azt a percet, amikor először pillantottam meg őket, a két kis újszülött malacot.

Mivel nem tudtam, hogy Zsömi vemhes, ezért nem is számítottam a kis jövevényekre, szóval teljesen váratlanul ért a dolog. Pláne azért, mert reggel - mint mindig - félálomban sétáltam ki a hálószobából, és amikor megláttam Zsömi terráriumában a két picit, hirtelen azt hittem, hogy két egér van benne. Mikor szépen lassan tisztulni kezdett a kép, rádöbbentem, hogy ők bizony tengerimalacok!

Ekkor értelmet nyert minden, a kirakós összeállt darabjaiból egy teljes egésszé, s világossá vált, hogy Zsömi miért evett annyit, és miért volt mindvégig olyan fura a hasa. Bizony, az állatkereskedésben, ahol őt vettem, az eladó nem figyelt oda eléggé, magyarán nem választotta külön a hím és nőstény állatokat.

Nálam a vége szerencsésen alakult, a babák egészségesek voltak - bár Gombinak veleszületett betegsége van -, de az esetek többségében balul sülnek el az ilyen és ehhez hasonló nem törődömségek.

Azon a napon is - mint általában - Zsömi Örvössel volt egy terráriumban éjszakára, tehát ez azt jelenti, hogy ő végig jelen volt a szülés alatt. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de Zsömi becsülettel "felnevelte" a kölykeit. Sok olyan esetről hallani, hogy a tengerimalac anyuka nem foglalkozik a kicsinyeivel, nem táplálja őket, és ezért el is pusztulhatnak! Itt szerencsére nem így lett, és még a szülést is megoldotta segítség nélkül. Nézzünk akkor néhány képet a testvérpárról, amikor még kicsik voltak.

Gombi és Mézi 1 naposak:


Gombi 1 napos:

Mézi 1 napos:

és a kedvenc képem Gombi és Mézi 2 naposan Mutuval: