Ma délelőtt 11 órakor meghalt Mézi.

Negyed órával ezelőtt riadtam fel arra a hangos csipogó hangra, amivel Gombi szokott jelezni nekem. Akkor már tudtam, hogy baj van...
Megláttam őt oldalra fekve az alsó szinten, és éreztem hogy már nincs mit tenni, de közben persze kétségbeesetten kezdtem keresgélni a neten.
Sokáig küzdött, nem akart még itt hagyni minket, de számomra teljesen érthetetlen a dolog, mert tegnap este még minden rendben volt...
Betettük élettelen testét egy vattával kibélelt dobozba, majd elmentünk eltemetni őt. Most már békében nyugszik, de sosem feledem őt! Mézi!! Nagyon hiányzol!!!!!! :'(((

“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.”