Mivel mostanában elég sokan fordultok hozzám azzal, hogy kaptatok/vettetek egy fiatal tengerimalacot, és szeretnétek magatokhoz szoktatni, gondoltam írok erről egy bejegyzést.

A tengerimalacok könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állatok, éppen ezért jelenlétükben kerülni kell a hirtelen mozdulatokat. Amikor új tengerimalacunk lesz, és hazavisszük őt egy dobozban, a kis állatka halálra van rémülve. Egy újonnan jött malackának sok időre van szüksége, míg feloldódik, megszokja új környezetét, és rájön, hogy megbízhat bennünk.

Éppen ezért vegyük ki gyakran a helyéről a kisállatot, tegyük az ölünkbe és töltsünk el vele így naponta egy pár órát. Közben adjunk neki csemegét, valami finom zöldséget vagy gyümölcsöt, beszéljünk hozzá, hogy érezze, nem kell félnie tőlünk.
Minél többször etetjük kézből, annál jobb.

A tengerimalac minden apró zajra és neszre felfigyel, esetleg meg is riadhat, éppen ezért ajánlatos hanggal jelezni felé, hogy közeledünk hozzá. Ezt a képességét rendkívül kifinomult hallásának köszönheti, tehát az sem kizárt, hogy akár a gazdi lépéseit is felismeri és másokétól megkülönbözteti.

A tengerimalacot úgy veszed kézbe, hogy két kézzel benyúlsz érte, egyik kezeddel a mellkasa alá nyúlsz, a másikkal pedig a hátsó felét fogod meg. Ha kivetted a helyéről a kisállatot, és az öledbe tetted, mindig tartsd a hátán a kezed. Ez egyfajta biztonságérzetet nyújt neki, és nem fog annyira félni.

A tengerimalacok alapjába véve társas élőlények, tehát erősen ajánlott legalább egy társat venni a már meglévő állatka mellé. Jó hatással vannak egymásra, pozitívan hat egészségükre, hogy egymással érintkezhetnek. Általában javul az étvágyuk, kiegyensúlyozottabb lesz az étrendjük. Egymással tudnak játszani, fogócskázni, ezáltal vidámabban szaladgálnak.

Fontos, hogy a tengerimalacok elegendő élelmet kapjanak, s életterük is megfelelő legyen! A kevés élelem, a nem megfelelő, szűk hely a csoport tagjai között agresszivitást válthat ki.