A tengerimalacokat sok más egyéb mellett én két nagy kategóriába is besorlom: emberközeli malacok és malacközeli malacok. Az emberközeli malacok sokkal szelídebbek, ragaszkodóbbak és könnyebben is taníthatók, mint a másik csoportba tartozók. A kézhez szoktatásuk is gyorsabban megy, ám meg vagyok róla győződve, hogy a félősebbek sem reménytelen esetek.

Pamacs nem igazán barátkozik emberekkel, mikor vendégek vannak nálunk folyton elbújik, és addig amíg a közelében vannak nem nagyon mutatkozik. A mi jelenlétünkben is elég szégyenlős, a hirtelen zajokra, mozdulatokra mindig összerezzen, pedig több mint másfél éve van már nálunk. 

Elhatároztam, hogy megkísérlem kézhez szoktatni őt, de tudom hogy ehhez rengeteg türelem és idő kell. Nem fogom erőltetni, majd szépen fokozatosan szeretném hozzászoktatni mindenhez. 

A módszer lényege, hogy megpróbálom kicsit játékosan rávezetni a malackát arra, hogy ha megcsinál egy bizonyos feladatot, akkor jutalomfalatot kap érte. De ne szaladjunk ennyire előre. Az első lépés egyelőre az lesz, hogy elérjem, Pamacs ne rémüljön meg, mikor közelítek felé.

Amint látjátok, így szokta bevackolni magát, a faház és az emelet közé, mert gondolom hiányzik neki a kis lak odafent. Addig igyekszem lefoglalni őt, amíg el nem készül újra a régi helye.

Még csak tegnap kezdtem el észrevétlenül a malac-képzést, és a mai napon is nyüstöltem picit a kislányt, de láthatóan élvezi.