Kép forrása: sxc.hu
Majd egy hét telt el azóta, hogy elkezdtem Pamaccsal a kézhez szoktatást, de már szolgálhatok némi érdemi információval. :) Meglepő módon elég jól haladunk, nem gondoltam volna, hogy ilyen tanulékony lesz a kicsi lány. Azt hittem, hogy sokkal több időnek kell eltelnie, mire történik valami, hát azt kell hogy mondjam, kellemesen csalódtam.

1. Lépés: a megszokott etetéssel való kezdés

Levágtam egy karika uborkát, majd apró darabokra szeltem, amiket beletettem egy kis tálba, és behoztam a szobába. Természetesen a malackák egyből megérezték a finom illatot, és izgatottak lettek. A kis Pamacs sem viselkedett másként, ő is előbújt majd érdeklődni kezdett felém.

2. Lépés: a másik kéz megismertetése

Nyújtottam felé egy darab uborkát, amit szeretett volna elvenni, de picit meglepődött, amikor benyúltam a másik kezemmel is, hogy közben megsimogassam. Ettől szokás szerint megijedt és beszaladt a házikóba. 

3. Lépés: kedves, hívogató beszéd

Természetesen érdeklődése az uborka iránt nem lankadt, de ezt követően nagyon óvatossá vált. Elkezdtem még odaadóbban beszélni hozzá, sokszor említettem a nevét, majd mikor hosszú percek után végre nem szaladt el, odaadtam neki a jutalomfalatkát.

4. Lépés: ismétlés a tudás anyja

Aznap ezt még párszor eljátszottam vele, teljesen változó időpontokban, hogy jobban rögzüljön benne, és a végén ki is szedtem az ölembe. 

Folytatása következik...

Alapszabály: a kézhez szoktatáshoz sok idő, türelem, csend és nyugalom szükséges, más különben nem fog menni. Majd mikor a kiskedvenc kézhez szokott, már ezekre annyira nem kell ügyelni, de az elején még figyeljünk oda.

Egy vallomás a végére: sajnos lemerült az elem a fényképezőgépben, és még nem vettem bele újat, ezért kénytelen vagyok telefonnal fotózni. Ennek köszönhető a jóval rosszabb képminőség, meg hát a fényviszonyok is egyre pocsékabbak így ősz tájékán.