Zsömit három hónapos korában, eléggé lesoványodva vettem magamhoz egy állatkereskedésből, és csak később derült ki, hogy vemhes. Tulajdonképpen az eladó a korát sem tudta megmondani, így nekem kellett tippelnem.

Szokatlanul bátor volt már a megérkezésekor is, Mutu és Örvös hamar befogadták őt. Életvidám, és gyors, szerette a búvóhelyeket.

Zsömiről tudni kell, hogy még Örvösnél is rosszabb, egy igazi vérbeli tengerimalac, aki rágásban nem kímélt semmit, és bár nem látszott rajta, az élelmét pillanatok alatt elpusztította. Étvágya félért Örvösével, pedig öt év volt a korkülönbség, és hasonlóképpen jelzett, mint Mutu - csak ő bele is rágott a rácsba. Nem nyugodott, amíg ennivalóhoz nem jutott, szinte sztrájkolt és követelte a kaját.

Jellegzetessége a biciklipumpára emlékeztető hang, melyet tengerimalacnál még soha nem hallottam. Az elején még rendesen tudott sípolni, de azt vettem észre, hogy később és amikor nagyon izgatott lett, egyszerűen nem jött ki rajta más, csak ez a furcsa szuszogás.

Nem vetette meg a takarót sem, imádott alábújni, és onnan figyelte tovább az eseményeket. El is neveztük jedimalacnak, mert pontosan úgy nézett ki, mint a Csillagok Háborújában a fénykarddal hadonászó, csuklyás alakok. (Lehet hogy titokban ő képviseli a sötét oldalt, mint Darth Zsömle?) :-D

Amikor a vemhességi időszaknak vége lett, két szép babamalacot hozott a világra, egy fiút, és egy lányt.

Öregség miatt, 7 éves korában távozott az örök malac mezőkre.