Manapság már nagyon sokféle alom létezik, ezért ezek közül egyre nehezebb kiválasztani a legjobbat.

Némelyikről sajnos csak használat közben derül ki, hogy nem megfelelő az állatkáknak, vagy nekünk embereknek sem.


Most egy kis segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik nem tudják eldönteni, milyen almot tegyenek tengerimalacaik alá.

Faforgács: talán az egyik legelterjedtebb és legtöbbek által használt alom, mely kiváló nedvszívó képességgel rendelkezik, és valamelyest szagelszívóként is funkcionál. Amellett hogy rendkívül kényelmes fekhelyet biztosít, a tengerimalacok imádnak futkározni rajta, és hemperegni benne.


Mindig ügyeljünk arra, hogy száraz (szárított) faforgácsot használjunk alomként. Ne legyen aromás vagy gyantás, mert a tengerimalac szaglása rendkívül kifinomult, és a magas gyantatartalmú forgács szaga megölheti. A cédrus- és a zöld (a nedves, nem szárított) erdeifenyő-forgács nagyon mérgező magas gyantatartalma miatt, ezért soha ne használjuk alomnak. Törekedjünk a minél nagyobb darabú, pormentes faforgács beszerzésére!

Pellet:
tapasztalataim szerint a forgácsénál kiválóbb vízelnyelő képességgel rendelkezik, és a szagokat is sokkal hatékonyabban megköti. A pellet olyan, nagy nyomáson préselt szálas, rostos anyag, amelyet saját anyaga, vagy a belekevert kötőanyag tart össze. Legtöbbjük nedvesség hatására megpuhul, és porszerű halmazállapotúvá széthullik.



A pellet önmagában véve nem alkalmas a tengerimalacok alá, mert kemény állapotában a rajta való járkálás egy idő után elég fájdalmassá válhat számukra. A durva alom amellett hogy nagyon kényelmetlen, fel is sértheti az állatok párnás tappancsait, akár fekélyt okozva ezzel. Éppen ezért sok helyen fürdőszobaszőnyeggel fedik le a pelletet, ami igen praktikus, és könnyen tisztítható.

Pellet+faforgács: nagyon jó kombináció érhető el ebből a két fajta alomból, melyet mi előszeretettel használunk. Alulra (a viaszos vászonra) pelletet szórtam, majd erre forgácsot hintettem. Kétszer annyi ideig bírja, mint a sima forgács, vagy a fürdőszobaszőnyeges megoldás.





Széna: inkább táplálék mint alom, nedvszívóképessége kevésbé jó, és a használatba vételtől kezdődően egyre rosszabbul köti meg a szagokat. Alomként nem ajánlott, mert mivel az állat megeszi, ártalmas is lehet neki. 


Az etetőből kihullhat néhány szál, melyek általában sárgás-barnás színűek, és a tengerimalacok nem eszik meg. Ezeket bent szoktam hagyni, mert a forgácson plusz alomként is funkcionálhat.

Szalma: a szénánál jobb vízmegkötő képességgel rendelkezik, és a tengerimalac is ritkábban vagy egyáltalán nem fogyasztja. Darálva, préselve, vagy kisebb darabokra vágva alkalmas alomnak, mert ilyen formában könnyebben magába szívja a nedvességet. Valamennyire jó szagelszívó, de hamar koszolódik, ezért gyakran kell cserélni. 


Csak ideiglenes megoldásokra szoktam használni, pl. amikor elutazunk 2-3 napra, és arra az időre felkerülnek a malackák a terráriumokba.

Bármilyen almot is választunk, ügyeljünk arra, hogy azt idejében cseréljük, mert a vizelettől keletkezett szagok veszélyeztetik a tengerimalac egészségét.  Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől, nedvszívó képességétől, és a mozgásterük nagyságától függ.