Fahéj hozzánk kerülésének előzményeiről és konkrét lezajlásáról korábban már olvashattatok itt a blogon, méghozzá három részesre sikeredett élménybeszámolónk alkalmával.

Most azonban meg is ismerkedhettek vele, megtudhatjátok, hogyan töltötte első néhány napját, pontosabban szólva legelső hetét nálunk. 

Kiderült miket szeret enni, sőt az is, hogy fiatal kora ellenére felettébb okos.

2012. december 22-én látta meg a napvilágot egy tenyészetben, ahol hibás forgószáma miatt nem nyilvánították fajtiszta tengerimalacnak. Fajtáját tekintve legjobban az abesszin* tengerimalacokhoz lehet hasonlítani. Színe a hivatalos leírás szerint teknőctarka, ami azt jelenti, hogy a két szín váltakozva, foltokban jelenik meg, és jól elkülönül egymástól.

Állítólag vörös és fekete, melyek közül ez utóbbival egyetértek, ám én első ránézésre fahéj színűnek láttam, ezért is kapta ezt a nevet. No meg azért, mert hirtelen kellett kitalálni neki valamit, és épp nem voltam túl kreatív. Gondolkodtam rajta, hogy ha majd személyesen meglátjuk, máshogy fogjuk hívni, de aztán úgy gondoltam, mégis csak illik rá ez a név.

2012. február 6-án egy kérésemre történő testtömeg mérés alkalmával kiderült, hogy súlya 310 gramm, ezt követően pedig 3 nap elteltével, azaz dátumra pontosan február 9-én került hozzám. Ahogy korábban már írtam, első hetét a régi nagy terráriumban töltötte, többek közt élősködőirtás miatt, és ez a pár nap elég meglepő volt számomra.

Méghozzá azért, mert már második nap, miközben az ölemben volt, kézből(!) fogadta el a felkarikázott sárgarépát és Multifit tápot. Ezen kívül még ugyanitt egyre fokozódó mozgékonyságra, kíváncsiságra és ezek függvényében, felfedezésre való indulásra lettem figyelmes. Továbbá aznap nem maradt el a sípolás/visítás sem, majd miután biztonságban érezte magát, elégedett hang kiadásával nyugtázta mindezt. 

A harmadik napon szintén a kezemből evett, de most az eddigieken felül almát is megpróbáltam felkínálni neki. Elfogadta, sőt feltűnt, hogy velem sokkal jobban érzi magát, mint egyedül a terráriumban. Nem volt kérdés, hogy hamarosan meg kell ismerkednie a többi malackával is. Szénát folyamatosan kapott, de mivel nem tudtam, hogy bent a helyén eszi-e, megpróbáltam neki kézből is adni, amiben először mindig el akart bújni.

A hét vége felé azt vettem észre, hogy reggelente már nem a szalmába van elbújva, nem is a bújó alatt, hanem annak tetején csücsül. Természetesen a hirtelen zajokra ugyanúgy beássa magát, de mikor kint van velem, sokkal érdeklődőbb, a billentyűzet felé tekintget, bele-belerág az asztal lapjába. És hát ami a legnagyobb öröm volt számomra, hogy elkezdte nyalogatja a kezem, ami náluk a bizalom jele, vagyis azt jelenti, hogy jól érzi magát.

Na azért persze mindig örül neki, ha így betakargatom a törülközőjével, de már azóta is nagyon sokat bátorodott. Véleményem szerint egy rendkívül kiegyensúlyozott, nyugodt tengerimalacka, aki ha felnőtté válik, remélhetőleg megtartja ezeket a pozitív vonásait.

Ja és miért is olyan okos? Mert magától rájött az itató rendeltetésszerű használatára! Én nem mutattam neki, a malackáktól pedig még nem volt alkalma ellesni, de most már nem is lesz rá szüksége. Persze nem csak emiatt látok benne fantáziát, már az összeszoktatás alkalmával is bebizonyította, mennyire kis furfangos. :)

Megjegyzés:
*Abesszin: rövid és durva szőrű, a testén forgók (rozetták) találhatók, mindkét oldalon szimmetrikusan elhelyezve, melyek miatt összeborzoltnak tűnik.

Több infó malackáinkról:

Mutu