Ahogy a kézhez szoktatást, úgy ezt is fontos küldetésként fogom fel, hiszen szintén nagy jelentőségű feladat.

A tengerimalacok rendkívül szociális kis élőlények, ezért mindenképpen szükségük van társra, amit mi emberek soha nem fogunk tudni pótolni.

Így tehát elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megkezdjem Fahéj és a többiek összeszoktatását.

Ismerkedés színhelyéül egy semleges területet kell választani, ami nálunk mindig is a kék malac-pokróc volt.

Mikor Fahéjt kitettem, egy kissé megrémült, fel-alá futkosott, hatalmasakat ugrált, hirtelen nem tudta hol van. Majd egyesével tettem ki melléje a nagyokat, közülük is először a legbékésebbet, vagyis Gombit. Egyszerre mindig csak egy malacka volt kint vele, és meg kell mondjam, mindenki máshogy reagált rá. 

Igyekeztem tanulni az annak idején, Pamacs idekerülése után, összeszoktatása közben történt hibáimból. Még jobban odafigyelek, hogy ne történhessen semmiféle súlyos testi sérülés, fokozottan ügyekek a kicsi biztonságára. 

Fahéj és Gombi első közös napjáról nézhetitek meg az akkor készült képeket. :)

Rögtön megszaglászta Gombit, akinek figyelmét láthatóan nem Fahéj kötötte le.
A kicsik követik a nagyobb malackákat, idővel el is kezdik utánozni őket.
Itt pedig a szaglászás már viszonzást nyert.