Az első részben láthattátok, hogyan reagált Gombi a kis Fahéjra, mondhatni egyáltalán nem zavartatta magát.

A többiektől egy picit jobban tartottam, mert néha az az érzésem, hogy Zsömi és Pamacs között még nem eldöntött tény a vezér szerep kérdése.

Természetesen én Zsömikét tartom egyértelműen alfának, és bíztam benne, hogy Fahéjjal hamar le is rendezik majd a dolgot.

Vezér nőstényünk valamivel rámenősebb volt, sokkal jobban érdeklődött a kicsike iránt, mint Gombi. Egy párszor körbekergette az új családtagot, jól megszaglászta, és megmutatta neki, hogy ő a főnök. Amikor élelmet szórtam le nekik, azzal voltak elfoglalva, úgyhogy ezt a taktikát a továbbiakban is bevetettem.

Azt gondoltam, hogy mivel a kék malac-pokróc csak és kizárólag a Zsömle-alom tagjainak illatát tartalmazza, leterítek egy másik takarót is. Ezzel megfeleztem az ő területüket, viszont úgymond menekülési esélyt adtam Fahéjnak, aki legjobban úgy érezte biztonságban magát, ha felugrott a jobb oldalon lévő, falként funkcionáló, feltekert pokrócra.

Zsömivel készült közös képek következnek: