Fahéj tehát megismerkedett mindhárom malackánkkal, amiről az elmúlt három posztban publikált képeink segítségével már értesülhettetek.

Nagyjából minden rendben van, és egyre határozottabban állíthatom, hogy jó úton haladunk.

Ám arra gondolom mindenki nagyon kíváncsi, hogy ilyen esetekben egészen pontosan mi történik...

A tengerimalacok viselkedésének legszívszaggatóbb pillanata, amikor egy fiatal állatka egy egyedülálló idősebb malachoz vagy egy csoporthoz kerül. Az esetek többségében a fiatal állatot az első napokban az idősebbek könyörtelenül zaklatják. Soha nincs semmilyen figyelmeztetés ezekről az értelmetlennek tűnő támadásokról, amelyek nagyon félelmetesnek látszanak. Valószínűsíthető, hogy ezek a támadások a rangsor kialakítását szolgálják, de a valódi ok inkább a tengerimalacok vadon élő őseinek viselkedésében keresendő.

A tengerimalac kölykök igen szelídek, amíg az anyjukkal vannak, de az életük ezen szakasza olyan rövid, hogy a túlélési szabályok megismerésére kevés a lehetőség. Ez a szelídség a kinti világban, ha megmarad, végzetes lehet. A természetben a tengerimalac túlélése attól függ, hogy képes-e az érzékszerveit a legéberebb szinten tartani. Ezen támadások során tehát a tengerimalacnak megtanítják a túlélési technikákat. Ez mindenekfelett benne van abban a viselkedés csoportban, amelyhez az új tagoknak is alkalmazkodni kell. A támadások váratlansága és hirtelensége révén - ami nem általános viselkedés a tengerimalac társasági etikettben - eljátsszák, hogyan támadná meg a ragadozó a gyanútlan tengerimalacot.

Azért tűnik ez a legkézenfekvőbb magyarázatnak, mert a zaklatás annál hamarabb befejeződik, minél gyorsabban elsajátítja az új malacka az élete védelméhez szükséges mozdulatokat, minél ébrebben fogadja a felnőtt tengerimalac közeledését (vagy fedezéket keres, amikor az ember közelségét megérzi).

Ezen támadások zajából úgy hangzik, mintha életre-halálra menő küzdelem folyna, valójában általában egyikük sem sérül meg ezekben a párviadalokban. Az alom többi tagja azonnali riadó készültségben áll, úgy ahogyan a vadonban viselkednének, amikor egy társuk azért visít, mert a ragadozó elkapta. Ez a fajta viselkedés csak az új egyed érkezését követő néhány órán át tart.

Ha van az alomban két olyan tengerimalac, akik nem kedvelik egymást, akkor igyekeznek elkerülni a találkozást. Mikor azonban mégis összetalálkoznak, elfordítják a fejüket és nagy ívben kerülik a másikat. A tengerimalacok természetüknél fogva nem verekedősek, és a küzdelem számukra nem jelent dicsőséget. Az állatkák egymás közötti kisebb civakodásai általában váratlan esemény és nincs komoly következménye. A civakodók ritkán sebzik meg egymást, mert ilyenkor az agresszivitás általában csak látszat. A metszőfogak különösen hatékony fegyvernek számítanak, de ilyenkor az állat nem használja őket. (Részlet Peter Gurney Mit kell tudni a tengerimalacokról? című könyvéből.)

Tippek kezdőknek! Miért jó két vagy több tengerimalacot tartani?

Mert jó hatással vannak egymásra, pozitívan hat egészségükre, hogy egymással érintkezhetnek.
Mert általában javul az étvágyuk, kiegyensúlyozottabb lesz az étrendjük.
Mert egymással tudnak játszani, fogócskázni, ezáltal vidámabban szaladgálnak.

A malacok pihenési idejük alatt általában egymás mellé helyezkednek, sőt van, hogy még össze is bújnak, ha nagyon szoros a viszony köztük. Ez a fajta kötődés hónapok, sőt évek alatt alakulhat ki, ráadásul megnyugtatja az állatot, ha a másik mellett fekhet.

A folytatásban elolvashatjátok, hogyan zajlik a tengerimalac csoporton belüli rangsor kialakítása.