Mondhatnám, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, és nem is járnék olyan messze az igazságtól.

Nevet, mert a hétvégén tevékenykedtünk kicsit a malacok háza táján, sír hogy kényszermegoldást kellett alkalmaznunk.

Fahéj és Pamacs miatt ugyanis kicsit meg kellett változtatnom a kifutóval kapcsolatos jövőbeni elképzeléseimet...

A múltkor felszerelt második szénatartó egy ideig úgy tűnik bevált, ám most már látom, hogy csak részmegoldásként fogható fel. Pamacs ugyanúgy feljár kedvenc helyére, így neki is feltűnt a plusz élelemforrás, melyből elég sokszor lakmározik.



Fahéj és közte azóta már sokat javult a helyzet, úgy vettem észre, tanulnak egymástól, és ezt egyre sűrűbben alkalmazzák. Pamacs néha-néha - legnagyobb örömömre - beéri a kis alagúttal is, ha Fahéj éppen a házikóban tartózkodik.

Párszor már csak így benéz, és annyiban is hagyja a dolgot, vagyis nem megy fel, nem csattogtatja a fogát. Ám a legtöbb esetben sajnos beszorítja a kicsit, főleg a felső emelet túlsó (bal oldali) végébe, ugyanis az annak idején zártra épült.


Nos ezt kellett megcsinálnunk nyitottra, amit egészen egyszerűen úgy oldottunk meg, hogy az emelet felénk eső oldalából kifűrészeltünk egy darabot.


A darab helyére méretre vágtunk, és felcsavaroztunk egy kis falécet, hogy a fürdőszoba szőnyeg alatt lévő pellet ne szóródjon ki.

Alája szintén fából készült egy kis négylábú állvány, amely mint egy lelépőként funkcionál. A trükk benne az, hogy ez is parketta darabból készült, mint a sámli, ezért tökéletesen össze lehet passzintani őket.