Ma reggel 9 órakor meghalt Zsömi.
...


"Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt,
valami, amit tőle kaptunk,
tovább él bennünk, és ösztökél minket.

Halottaink a szívünkben élnek.
A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája."

(David Servan-Schreiber)

Nem tudtam Tőled elköszönni, bár mindketten jól tudtuk, hogy hamarosan eljön az időd. Köszönöm az együtt töltött szép és vidám perceket, meg azt hogy életet adtál két gyönyörűséges babának és tisztességesen felnevelted őket. Társa voltál a többi malackának, de az én társam is. Földi nyughelyed Mézi mellett van most már, lelked a mennyben találkozhat az övével. Kérlek, onnan fentről vigyázz a kis csapatunkra, akiket itt hagytál, vagy legalábbis figyelj bennünket. Nagyon hiányzol nekünk! Szeretünk!