A porcsin már virágzik, méghozzá szép sárgán, a tyúkhúroknak azonban kő keményen meg kellett küzdeniük ezzel a szeszélyes időjárással. A csalánról még mindig nem tudni miféle, viszont a másik nagy levelű növényről kiderült - ezért az már nincs meg.

Pár napja adogatok egy-két levelet a malacoknak azokból, amikről tudom micsodák, de most úgy döntöttem, betakarítok egy nagyobb adagot belőlük.

Sajnos a tyúkhúr az utóbbi időben kezdett elszáradni, úgyhogy jobbnak láttam levágni belőle amennyit csak lehet. Korábban sokkal jobban nézett ki, annak ellenére, hogy egy részét eleinte beárnyékolta az egyik növény. Nem sokkal ezelőtt bebizonyosodott, legalábbis minden jel arra utalt, hogy ez a növény, melyet szintén nevelgetek: a libatop.
Mint megtudtam, a libatop (magas, több ágú, nagy levelű) mérgező, ezért rögvest kiirtásra került, de nem lehetett ám olyan simán kitépni a földből. Először ollóval nyesegettem a fás szárát, utána másnap kigyomláltam a gyökerét is, hogy még véletlenül se hajtson ki újra.

Rendkívül nehéz lefényképezni, ahogy esznek a malacok, tudniillik iszonyat gyorsan befalnak mindent, ami eléjük kerül. Én azért megpróbálkoztam vele, hogy megörökítsem a tyúkhúr evési folyamatokat. (Sajnos most csak a régi fényképezőgéppel tudtam fotózni, ezért nem lettek olyan jó minőségűek a képek.)