Még jövök Nektek egy régebben ígért bejegyzéssel, amelyben bővebben írok arról a bizonyos másik kis építményről.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár a tengerimalacok nagyon szociláis élőlények, a hirtelen zajokra, mozdulatokra megijedhetnek.
Ezért mindig szükségük van valamilyen menedékre, ahol biztonságban érezhetik magukat. Az ehető szénaház az egyik legtökéletesebb hely erre.

Sokféle búvóhely létezik tengerimalacok számára, melyek közül talán legelterjedtebbek a különböző méretben kapható faházikók. Manapság egyre több helyen használnak különféle textil anyagokból készült bújókat, függőágyakat is. Vagy akár mi magunk is készíthetünk kis kedvenceinknek házilag dolgokat, amelyeknek csak a kreativitásunk szab határt. Ezekből nálunk már szinte minden megvalósult, és azon vagyok, hogy ami még nem, majd később az is.

Már nagyon régóta szemezek egy, a Fressnapfban kapható szénaházzal, de eddig még sosem mertem kipróbálni, meg nem is igazán volt rá szükség. Most azonban úgy gondoltam, miért ne, ha ráadásul le is van árazva. Ami jó benne, hogy testreszabható, méghozzá kis kedvencünk által, hiszen ha akarja, új nyílásokat tud rajta rágni.

A miénknek nincs alja, ami azért pozitívum, mert a faházikókhoz hasonlóan nem kell annyit bajlódni a takarításukkal. Míg azonban azokat ecetes vízzel tisztítom, a szénaház gyakorlatilag nem tud koszolódni. Nincs benne semmilyen mesterséges anyag, így nem gond, ha megrágják és meg is eszik.

Malackáink tehát letesztelték, azaz kipróbálták és meg is kóstolták, de a valódi táplálékul szolgáló széna szerencsére még mindig jobban ízlik nekik. :)