Előző posztunkban beszámoltam róla, milyen újdonságokat kaptak a malackák. Ma azonban már egyikről meg is tudhatjátok, hogyan szuperál.

Első körben a műanyag szénatartó lett felszerelve, amelyről a rendelést megelőzően voltak némi kételyeim. Mint azt tudjátok, fából készült, házilag gyártott kifutónk van, amit könnyen testre szabhatunk, ám ezt a szénatartót eredetileg Ferplast ketrecekhez gyártják...

Aggódtam, hogy esetleg majd nem fogom tudni úgy felrögzíteni, ahogyan elképzeltem, mert fogalmam sem volt arról, mennyire passzol majd a mi kellékeinkhez.

Mégis akkor hogyan képzeltem?

Igazság szerint azt terveztem, hogy az emeletre felszerelt (és bármikor könnyen leszerelhető) kiesést gátló kis fehér rácsra fogom tenni. Ha még elmékeztek, legutolsó kifutói változtatásaink alkalmával (melyeket itt tudtok visszanézni) egy nagyobb barna rács került be. Csakhogy legnagyobb sajnálatomra emiatt (és jobbról a faházikó miatt is) a szénatartó sehogyan sem akart elférni. Kénytelen voltam hát újragondolni az egészet, és máshogy megoldani. Mivel a szénatartót máshová nem lehet felrakni (mert csak két kis műanyag kampója van), a kifutó többi részét kellett átvariálnom.

Gondoltam egy nagyot, és feltettem a sámlit az emelet párkányára (simán az emeletre nem fért be), hogy azért mégis megmaradjon a kis kuckójuk. Mindössze egyetlen gond volt vele: így is csak három lábán állt stabilan. Ugyanis a negyedik sajna nem érintkezik az emelet szélével, ezért ezt muszáj volt kitámasztani.

Nem volt túl sok lehetőség. Egy éppen olyan tárgyat kellett találni, aminek magassága, szélessége is megfelelő, valamint nem tesz kárt a malacokban, ha megrágják, és még csak nem is sajnálom ha tönkremegy. Nagy nehezen rábukkantam egy kis fehér papírdobozra, amely átmeneti megoldásként tökéletesnek bizonyult. Hogy ne akarjanak átmenni ott ahol nem lehet, még felakasztottam belülre a másik itatót üresen, ezzel elrejtve a kis rést.

Sokáig nyilván nem maradhatott ez így, a malackák hamar elkezdték rágcsálni a papírdoboz sarkát, megpróbálták azt elmozdítani helyéről. Ismét megkértem A férfit, hosszabbítsa meg a sámli azon lábát, amelyiket alátáasztottam, és ő egyik nap csavarozott is ennek helyére egy másik falécet. Amíg ez készült, megterveztem a lenti szint berendezését.

Amint látjátok, az új nagy sarokház átkerült bal oldalra (így Fahéj erre lépve le tud jönni az emeletről ahogy eddig is tette), a régi kis sarokházat pedig visszaraktam eredeti helyére. A kettőt ugyanúgy összekötöttem a faátjáróval. Utána felkerült egy-egy törülköző a faházikók tetejére, a viaszos vásznat leterítettem polar takaróval. Ennek tetejére most fürdőszobaszőnyeget rakok, mert könnyebb róla összeseperni mindent.

Közben elkészült a sámli lába, a szénatartóba széna került, a csöpögős itató probléma megoldódott (tudtátok, hogy csöpög?), azonban valamiről (vagy valakiről) mégis megfeledkeztem! Mielőtt elárulom mi (vagy ki) az, lássuk a kis tesztelőinket!

Pamacs elégedett a szénatartóval és tartalmával is, úgyhogy miután megtömte pocakját, felkeresi a pihenő részleget.

Fahéj a faházikó tetején pihen, utána megnézi ő is, milyen lett az új szénatartó. A rácsok közül könnyedén ki tudják húzni a szálakat, és csak minimális mennyiség szóródik le. (A Ferplast szénatartó alsó része direkt úgy készült, hogy a szintén Ferplast ketrectálcához pontosan illeszkedjen. Így lehetővé teszik az erősebb rögzítést és a széna kiszóródásának esélyét is csökkentik.)

Közben észrevehettétek, hogy az átjárót is fürdőszobaszőnyeggel takartam le, mert így nem csúszkálnak rajta a lábikók. Az itató alá pedig egy etetőtálat raktam, hogy abba csöpögjön a víz. (Most már egy műanyag tál került ide, hogy a kerámiatálba továbbra is a reggelijüket porciózhassam.)

Na várjunk csak, és mi lesz Gombival?

Nos igen, sajnos elfelejtettem, hogy ő a beteg lábacskája (és öregsége) miatt már nem tud felmenni nem hogy az emeletre, de még a faházikók tetejére sem. Visszatettem hát neki a régi szénatartót.


Így most rengeteg hely szabadult fel középen, ahova egy régi kör alakú ülőkét is raktam.