Az elmúlt 3 hónap sajnos nem épp úgy alakult, ahogy terveztem, ami a publikált bejegyzéseink számán is  látszik. Azonban mindenképp szeretnék mindent bepótolni!

Azt találtam ki, hogy egy, a címben megnevezett sorozat keretein belül fogom megmutatni, mi történt egész ősszel a malackákkal. Eddig soha nem látott fotók és videók következnek, azaz tartsatok velünk izgalmas malac-kalandjainkban!

Az új szénatartó beüzemelésével egy időben, az Óriás sátor ötletétől vezérelve elkezdtem kipakolgatni minden nap a malackákat a kifutón kívülre. Kialakítottam nekik az erkélyajtó előtt egy kis részt, ahol kedvükre szaladgálhattak bizonyos korlátokon belül. A napjuk ugyanúgy telt, már ami az etetést illeti, de mégis megint más környezetben lehettek.

Ezt az újítást szeptember eleje körül valósítottam meg, amikor még nem volt ilyen hideg, és a Nap is hétágra sütött, sugaraival bevilágítva az egész szobát. A fehér lepedők csak fokozták a kiváló fényviszonyokat, melyek segítségével gyerekjáték volt fényképeket, de még inkább videókat készíteni. Időnként le kellett húznom a rolót, mert annyira erősen tűzött be a Nap, de még így is nagyon jól sikerültek a felvételek.

Ha valami mégsem látszódna, vagy nem teljesen egyértelmű, elmondom. Szemben állva az erkéllyel, balra tettem a kis kosarukat és a fönti kis házat. Jobb oldalra és az ajtóval szemben "L" alakban felállítottam a már jól ismert két fehér rácsot, melyekre az itatót és a szénatartót szereltem.

Csak három részről voltak elkerítve, mégsem lógtak meg, azaz nem merészkedtek ki a lepedőn kívülre a malackák. Alájuk a pokróc rétegek tetejére, és füléjük sátorszerűen egy-egy fehér lepedőt terítettem.





















Itt és így kezdődtek tehát malac-kalandjaink, amelyek folytatását elolvashatjátok, megnézhetitek majd a későbbiek folyamán.