Gombi talppárna gyulladását követően terráriumba került, és azóta is itt lakik, elszigetelve a többiektől. Azért döntöttem így, mert az utóbbi időben Fahéj sokat piszkálta őt, és a szénához is alig fért hozzá. Figyeltem, milyen hatással van rá az új környezet, mennyire viseli meg az egyedüllét, de örömmel nyugtáztam, hogy nagyon jól elvan. Teljesen persze nincs magára hagyva, a kifutó mellett maradt, így hallja társait és továbbra is tud kommunikálni velük. Ettől függetlenül láthatóan a legkölönfélébb módokon képes elfoglalni magát...

Korábban már értesülhettetek róla, hogyan volt eredetileg berendezve Gombi terráriuma. A tengerimalacok szeretnek elbújni, rendezkedni, de úgy vettem észre, a lánykámnak különleges érzéke van új környezete felforgatásához.

Egyik nap arra jöttem haza, hogy a szénaház nem egészen úgy áll, ahogy hagytam, azaz cseppet sem rendeltetésének megfelelően. Gombi kényelmesen el volt terülve benne, rám se hederített, csak a vaku villanására kapta fel a kis fejét. Költőien kérdőre vontam a történtekről, és édesen, ártatlanul nézett rám boci - akarom mondani malac - szemeivel.

Nem volt hajlandó kiszállni belőle, nem is engedte megfordítanom házikóját, mert büszke volt rá, milyen jó fekhelyet eszkábált össze magának belőle. Mostanra már semmi sem maradt az építményből, annyira szétszedte. Hamarosan új után kell majd néznem.