Egy ideje sajnos megint elmaradtam a blogírással, mert néhány hónapja hatalmas fordulatot vett az életem. Jó és rossz dolgok is történtek velem egyaránt, mindezek hajszálpontosan egy időben mentek végbe. A kezdeti rossz után azt hittem fellélegezhetek, ám azt kell mondjam, az semmi sem volt ahhoz képest, ami nem rég bekövetkezett...

Így hát gondoltam, írok Nektek egy kis helyzetjelentést, hogy megtudjátok, miért tűntem el, és tiszta képet kapjon mindenki.

Tavaly ősszel véget ért egy közel 9 éves kapcsolatom, amit immáron sikerült feldolgozni, annak ellenére, hogy nem kis időről van szó.

Idén, gyakorlatilag nyár közepén apukámat kórházba vitték, ahonnan másfél hét eltelte után sajnos már nem tudott kijönni... Teljesen váratlanul és iszonyatosan rövid idő leforgása alatt veszítettük el őt, amit még most sem fogtunk fel igazán...
Mielőtt kiderült, hogy nagy baj van, megismerkedtem valakivel, akivel rögtön egy hullámhosszon voltunk, és Ő rengeteget segített nekem az elmúlt időszakban.

Hátra van még egy nagy lépés, amit meg kell tennem, utána elgondolkodhatok azon, hogyan folytassam a blogot...

Dióhéjban ennyi rólam.

Malackákkal kapcsolatosan minden rendben, leszámítva egy napot, amikor Gombi valami folytán lebénult a beteg mellső lába felőli oldalára. Az esti órákban lettem figyelmes arra, hogy (tőle egyébként koránt sem szokatlan módon) az oldalán fekszik, viszont a fura az volt, hogy mikor közelebb mentem, meg se moccant. Kivettem a helyéről, picit megmozgattam, masszíroztam őt, aztán átraktam a piros fekhelybe.

Ott még feküdt, de láthatóan próbált mozgolódni, ám eleinte csak az egyik irányba ment neki a közlekedés. Szerencsére evett-ivott, így annyira nem aggódtam, nem kellett a legrosszabbra gondolni, de rögtön felmerült az orvos lehetősége. Végül is aztán szépen fokozatosan, magától helyre jött. Mivel régóta már amúgy is kinézett egy karomvágás, elvittem őket dokihoz.

Egyáltalán nem volt olcsó, viszont ilyen hosszúságnál én már nem mertem volna bevállalni, úgyhogy inkább egy szakemberre bíztam a munkát. Először voltunk nála, és úgy láttam, lelkiismeretes, érti a dolgát. Remélhetőleg nem lesz rá szükség, de ha mégis úgy alakul, tudjuk, ezentúl hova vigyük a malackákat.

Remélem Ti jól vagytok, és az állatkáitok is! Vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra!