Amióta Gombi eltávozott az örök malac mezőkre, nagyon hiányzik, de sajnos nem tudok tenni azért, hogy visszajöjjön. Aztán arra gondolok, hogy jobb neki ott...

Ilyenkor mindig előveszem a régi képeket, videókat és nosztalgiázom egyet.

Néha olyanok kerülnek elő, amikre már nem is emlékeztem...

Nehéz elképzelni, hogy volt olyan idő, amikor Gombi mérete meghaladta Fahéjét és Pamacsét, márpedig a képek ezt bizonyítják. Megtaláltam azokat, amelyeken a többiek olyan picik voltak, hogy egy kezemben elfértek. Persze Gombi is volt ekkora - ha nem kisebb - amikor megszületett.

Egy kis képes összeállítás következik időrendi sorrendben, Gombi életéről.

A nap, mikor megszülettek, fiú testvérkéjével, Mézivel együtt.

Két naposan már megkezdte a mászkálást, ekkor derült ki, milyen kis sajtkukac.

1 hetesen remekül elsajátította, hogyan kell bebugyolálódni a takaróba.

Alapvetően társaságkedvelő, ám ha magányra vágyott, mindig elvonult egy sarokba.

Mozgékony, de szelíd malacka, mindig ki lehetett venni a helyéről, szeretett kint lenni.

Pamacs érkezését örömmel fogadta, az élelmet sem sajnálta tőle.

Kupaktanács: Pamacs (leghátul), Gombi (bal), Zsömi - anyuka (közép), Mézi (jobb).

Fahéj érkezését szintén örömmel fogadta, segített neki a beilleszkedésben.

Gombit mindnyájan szerettük, ahogy Pamacs és...

... Fahéj is. Hiányolják őt, érzik az elvesztését...

...mert míg velünk volt, megédesítette minden egyes napunkat.


NAGYON SZERETÜNK GOMBI!