Első rozettás tengerimalacomat, Pamacsot egy állatkereskedésben vettem, négy hetes korában.
Mindenképpen lány malacot szerettem volna, mert akkoriban a sok leányom mellett egy ivartalanított fiú is volt.

Rendkívül félős jószág, érzékeny minden zajra, fényre és mozdulatra, nehezen alkalmazkodik új környezetéhez, ezért sok türelem kell hozzá.

Kisebb korában annyira stresszes volt, hogy szegénynek az elején még a szeme is bevörösödött, aztán el is pattant benne valahol egy ér, és bevérzett. Azóta hálisten nem fordult elő ilyesmi, de nagyon oda kellett figyelni rá, míg megszokta akkori helyét, minket és a többi malacot.

A boltban, mielőtt megvettem őt, az eladó figyelmeztetett és megmutatta, hogy Pamacs bal lába megsérült a szállításkor. Megnéztem a nem is kicsi sebhelyet, és megsajnáltam szegényt, aminek egyik oka volt, hogy őt választottam. A sebe már szépen gyógyult, viszont kiderült, hogy nem ez az egyetlen sérülése: volt egy a fején is, de már az is kezdett rendbejönni. Erről bővebben itt!



Eleinte a malackifutóba még nem lehetett kiengedni a többiekhez, felügyelettel sem, viszont a másik szobába terítettem le neki egy pokrócot, és ha otthon voltam, kiengedem. Azon szaladgált, és oda ki lehetett tenni mellé bármelyik malacot, mert ott nem támadták.

Gombival nagyon megszerették egymást, és később végül Fahéjjal is jól összebarátkoztak, miután nagy mérkőzések árán elfogadta a nála 1 évvel fiatalabb kislányt.



A kézhez szoktatással sokat szelídült, a karomvágást már egyedül is el tudom végezni rajta, egyáltalán nem kapálózik. Gond nélkül meg lehet simogatni, ha hívom, előjön, -  szóval úgy tűnik, szerencsére sikerült elfelejtetni vele a régi rossz dolgokat...


Több infó malackáinkról:

Mutu