Már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a fajta etetőt, de a régi fa kifutóban sajnos nem igazán tudtuk volna elhelyezni. Most hogy ketrec van,  könnyedén berakható, ezért is döntöttem a megvásárlása mellett. Természetesen a korábbi  két szénatartó közül az egyiket meghagytam, hogy elegendő szénájuk legyen a malackáknak, és ne vesszenek össze rajta. A másikat eltettem tartalékba, de úgy fest, hogy a "teszt fázisban" lévő gömbre érdemes volt költeni...

A szénagömb vékony fémrácsokból áll, és van rajta egy "ajtó", amelyen keresztül bele lehet tömni a szénát kedvencünk részére, aki szálanként tudja kihúzgálni azt. A gömböt a láncánál fogva tetszőleges helyekre akaszthatjuk fel, ha ketrecünk van, a rácsok számtalan lehetőséget adnak.


Használatával elkerülhető, hogy a naponta adagolt friss széna az alommal összekeveredjen vagy egyéb módon bepiszkolódjon. Én magát a beletöltést is a szénás zacskón belül végzem, hogy a lakás padlójára se hulljon le semmi.

Arra azonban feltétlen ügyelni kell, hogy jól zárjuk vissza a gömbajtót, és győződjünk meg róla, tartósan rögzítettük-e, nehogy leessen, kinyíljon, és beleszoruljon az állatka feje!


Helyezzük tengerimalacaink számára könnyen megközelíthető, és több oldalról hozzáférhető helyre, hogy aztán öröm legyen számukra az innen való falatozgatás! :)


Kinek hogy vált be a szénagömb? Írjátok meg kommentben! :)